logo
Background

Hrvatsko nacionalno svetište

Majke Božje Bistričke

U Isusu, Sinu Božjem, rođenom od Djevice Marije, zasjala je dobrostivost i čovjekoljublje našega Gospodina. Zbog toga je svatko od nas ljubljen od Boga. Božja dobrota zahvaća sve ljude, svaki ljudski stvor, svaku ženu i svakoga muškarca. U tome je i tajna božićne radosti i veselja, božićne dobrote i mira, što se tako spontano o Božiću razliježe na ljude dobre volje i potiče pjesmu hvale i zahvaljivanja Bogu za njegovo neizmjerno milosrđe. I ovih će se dana postaviti izravno pitanje o tome što je privlačno u Božiću, zašto ljudi rado dolaze u crkve, zašto su drukčijega raspoloženja, što ih potiče na dobro…

Božić je objava da je svaki čovjek ljubljen od Boga. Tako jednostavno i duboko: Božić nam govori Božjom ljubavlju; Božić unosi tu ljubav u međusobne odnose; Božić iznosi iz nas snagu svoje ljubavi koja prebiva u nama po Duhu Svetom.
˜— kardinal Josip Bozanić, Božić 2017.

kip

Os-szentély a Vinski Vrhen (1499-1545)

Mária bistricai szentélye hosszú és több százéves történelemmel rendelkezik. Mária csodatevő fekete fa szobra a legszentebb Boldog- asszony a 15. századból származik, az egyszerű népből származó ismeretlen mester alkotása a hívő
népnek, amely nagy szenvedésnek és megpróbáltatásnak van kitéve. A szájhagyomány szerint Mária fekete fa szobra először a fa kápolnában volt elhelyezve, az ős-szentélyben, Vinski Vrh-en 1499-től 1545-ig. Vinski Vrh a Krapina folyó völgye és ötvös mező felett helyezkedik el 282 méter tengers-zint feletti magasságon, Marija Bistrica és Konjscina között, mintegy három kilométerre a mai Marija
Bistrica szentélytől. Az állandó török veszedelem miatt, és különösen hogy a törökök 1545. május 4. után Konjscinánál szétverték Zrínyi Miklós (Nikola Zrinski) seregeit, Pál plébános (plebanus Paulus de Bisthricza) Mária csodatevő szobrát áthelyezte Bistricába és titokban, a plébánia templomában az éneklőhely alatt elásta, és a szobor titkát magával vitte a sírba.

A csodatevő szobor első fellelése 1588-ban
Mária tisztelői kutattak a csodatevő szobor után. A bizonytalanságot egy csodálatos fényesség oldotta meg, amely a bistricai plébániai templomban az éneklőhely alól jött az esti ima illetve Udvöz- légy Mária után, másnap a Mária szobrot sértetlenül kiásták. Ez 1588-ban történt, Luka plébános idejében, egyes feljegyzések szerint Antun PlavaSié (1574-1590) plébános ideje alatt. Ez volt a bistricai Szűz Mária szobor első fellelése és annak a tiszteletadó oltáron való elhelyezése.

A csodatevő szobor újabb elrejtése 1650-ben
Az újabb török veszedelem miatt, amikor a törökök 1650-ben behatoltak egészen az ötvösök völgyéig, a szobrot másodszor is elrejtették. A főoltár mögötti ablakba tették a plébánia templomában és befalazták, de egy kis nyílást hagytak úgy, hogy a falból csak a Mária szobor arca látszott. A pa- rasztlázadások és a török roha- mok/veszedelem miatt, valamint a szobor elrejtése miatt a Bistricai zarándokutak egyre fogyatkoztak.
Szeptember második vasárnapján Petar Brezaric (1676-1679) plébánosnak Mária ugyanazon a napon két alkalommal is megjelent. Délelőtt a templomban, a szentbeszéd alatt, amikor Xavéri
Szt. Ferencről beszélt, a szószékhez lépett egy nemes kinézetű asszony, sötétkék öltözékben, aki a felajánlást égő gyertyával mutatta be kérve a plébánost, hogy a hívőkkel együtt imádkozzanak, hogy visszanyerje látását. Aznap délután, megjelent neki még egyszer ugyanez az “asszony” Podgrade településen, a Balogovic háznál, míg a káplánnal kocsival ment a Malenic kúria felé. Amikor közelebb akart hozzá jönni, az “asszony” eltűnt. Erről a látomásról sokat meséltek Brezaric halála után is. Mégis ez Szűz Mária kérése volt, hogy nézzenek az oltár mögé, ahol a bistricai fekete Boldogasszony be volt falazva.

Szobor másodszori megkerülése 1684-ben
Mária nagy tisztelőjének, Martin Borkovidnak, a pálos rend szer-zetesének és a pálos rend generáli-sának, az akkori, idős zágrábi érseknek (1667-1687) köszönhető a csodatevő fekete Boldogasszony szobrocska második megtalálása. Egy beszélgetés során Mária legnagyobb horvát búcsúhelyéről a 87 éves öreg érsek megkérdezte a bistricai plébánost Iván Milotorist (1679-1688): “Ugye, itt Bistricán tisztelik legjobban a Szűzanyát?” A kérdéstől, ami valójában állítás volt, zavarba jött a bistricai plébános.

A horvát Sabor (Országgyűlés) és a bistricai búcsúhely

1710. október 20-án, Zágrábban a horvát Sabor úgy döntött, hogy a pestis pusztítása ellen védelemre tett fogadalom alapján, Bistricai plébánia Szent Páter és Pál templomában új főoltárt emel¬nek a Boldogságos Szűzanya tiszteletére. Ezt a döntést ismét megerősítették 1711. május 28-án. Ezzel a horvát Sabor a bistricai búcsúhelyet világi (állami) szintre emelte. Ezt a fogadalmat a Sabor 1715- ben teljesítette, amikor saját költségen új főoltárt emeltetett, s ide elhelyezték a bistricai Szűzanya szobrát, mellé pedig a Szt. Péter és Pál apostolok szobrait állították, mint a bistricai plébánia első védőszentjeit. Az oltár a bistricai szentélyben 1791- ig volt, amikor is ismeretlen okokból eltávolították.
A bistricai kegyhely megkö-zelítésének megkönnyítésére, a horvát Sabor 1721-ben Kastinetől Lazan keresztül Bistricáig utat épített, 1753-ban, pedig megjavították az utat Zágrábtól Sesvetén és Karinán keresztül Bistricáig, azért, hogy a zarándokok Zágrábból és a Száva mentéről könnyebben jussonak el Bistricába.

A kegy templom felszentelése 1731-ben
A 18.sz. elején, Andrija Ifsic (1688-1719) és Iván Radic (1722- 1730) plébánosok idejében, a régi plébániai templomot kibővítették és kegy templomnak rendezték be barokk stílusban, amit szent Margit ünnepén 1731. július 13-án Juraj Branjug (1723- 1748) zágrábi püspök szentelt fel. A felszentelés alkalmából a templom nevét és a plébániát, ami szent Péter és Pál apostol nevét viselte “Havas Boldog- asszony” névre változtatták (augusztus 5-én ünneplik), azaz Bistricai Szűzanyára. Maga a helység Bistrica pedig a horvát Sabor döntése alapján a Marija Bistrica névre módosult. Az isteni arc, avagy az Ur színeváltozása (augusztus 6.-i egyházi ünnep), és azzal az úr színeváltozása búcsú au¬gusztus első hat napján Juraj Bra- njuga püspök nevéhez fűződik. (Ezt bizonyítják a barokk műhelyékből származó szószékek Cucerje és Komin helységekben. A kanonoki vizitációs feljegyzések szerint az újjonnan berendezett templom egészében barokk freskókkal volt díszítve, amelyben a nagy oltár mellett, a legdrágább szobrászati alkotással, helyezkedtek el a barokk mellékoltárok, a szószék, keresztelő-medence és az orgona.

Plébánia, elő/oszlop csarnok és az új oltár
A bistiricai plébánosok faház- bán éltek úgy, mint a hívek. Iván Radid plébános (1722-1730) építe¬tte fel téglából az új plébániát 1726- ban (a mai nyugati szárny). Pavao Gojmerec plébános (1736- 1753) a faház helyén 1748-ban új épületet építtet (mai keleti szárny), Pavao Jurák plébános pedig (1753- 1775) 1753-ban a két épületet hozzáépítéssel összeköti egy egységes objektummá, amely a mai napig a bazi-lika jobb oldali részén található.
A zarándokok gyóntatása és ál- doztatásának megkönnyítése érde-kében Pavao Gojmerec plébános 1748-ban megkezdi a csarnokok építését a templom körül, hogy zárt búcsú teret kapjon. A csarnok negyvenegy árkádból állt, min-degyiken valamely bistricai csodát ábrázoló képpel, amelyek különleges módon hatnak a zarándokokra. A főbejárat felett, észak irányából, az ún. rácsoknál volt a zarándok papok részére kialakított hely, a nyugati bejárat felett, pedig a templom homlokzata előtt, amit Gamulának neveztek, a kapucinus tornyú helység szerzetes gyó¬nóknak. A harmadik, déli bejárat a plébániára vezetett. Ilyen csarnokok vagy cintorok a Zágrábi püspökség búcsú templomainak tipikus barokk stílusú ismerte- tői/jellemzői (Marija Bistrica, Trski Vrh, Lobor, Belec, Komin, Ludbreg...).
1791-ben Josip Sándor Dalski (1786-1818) plébános 1791-ben a csodatévő Mária szobornak új klasszicista stílusú főoltárt állíttat. Ez az oltár 1880-as tűzvész során, csodálatos módon sértetlen maradt. A főoltár sorsa úgy, mint a horvát Sabor 1715-évi fogadalmi barokk oltáráé ismeretlen maradt.

Petar Berke, segédlelkész-káplán 1765 és 1775. évi imakönyve
Petar Berke lelkész (1734- 1798) Marija Bistricán a német ajkú zarándokok káplánjaként dolgozott. Mint néhai bistricai káplán, “kájkáv” nyelvjárással készítette el az első zarándok imakönyvet és Mária bistricai kegyhelyének rövid történetét, KINCH OSZEBUINI SZLOVNOGA ORSZÁGA HORVATCZKOGA. Azaz: Chudnovita pripechenya, y oszebume Milosche kotere pri dmdnovitom kipu Marié Bisztrichke Visse vre let sze skazuju. Az első kiadás Zágrábban jelent meg 1765-ben, a második kiadás 1775-ben Grazban. A második kiadás utánnyomása Zágrábban jelent meg 1995-ben azzal a megjegyzéssel, hogy ez a legrégebbi nyomtatott emlék a Bistricai Szűzanya kegyhelyről, amely a Máriái hit terjedéséről tanúskodik, a záránhorvát nyelv “kájkáv” nyelvjárású alapjának jelentős történelmi forrása, a “kájkáv” nyelvi stílus, frázisok, lexika (szókészlet) és szintaxis (mondattan) miatt. Berke Kinch oszebuini... “stokav-ikav” nyelvjárású rövidített variációját Antun Mihalj pozsegai tanító adta kiVarazsdon (Varazdin) 1822-ben a Pút Marianski na Bistricu, k csudnovitomu kipu Marié Bistricske u slavnom kraljevstvu hrvatskomu címmel.
Berke imakönyve a bistricai Szűz Anya szentélyéhez látogató processziók származási helyét és a plébániák listáját tartalmazza.

Római kedvezmények és a felvilágosodás veszélyei
A római főpapok a bistricai szentélyt búcsúhelyi kedvezmé- nyekkel/kegyekkel ajándékozták
meg. XIV. Benedek pápa (1740- 1758) az 1750-es Szent évben a teljes feloldozás kegyében részesíti valamennyi zarándokot, aki Mari- ja Bistricán meggyónt és áldozott, és végig imádkozták az előírt imákat, XIII. Klement pápa (1758- 1769) hozzájárult a Szent skapuláré társulat létrehozásához.
A bistricai szentélyre nézve újabb veszedelmet jelentettek a felvilágosodás eszméi Mária Teré¬zia királynő és cárnő hatalma alatt (1740-1780). A cári udvarból a horvát királyi tanácshoz Varazsdra érkezett az 1774. május 27-i Inti' matum, amellyel a cárnő megtilt minden féle processziót, amely egy napnál tovább tart. Az irat 17 pontot tartalmaz, amelyek közül a hetes pont vonatkozott kizárólag a bistricai zarándokhelyre. A zavargásoktól való félelem és a felvilágo¬sodásból adódó aggodalom forrása a parasztok és a jobbágyok tétlensége/munkátlansága. Josip Galjuf (1772-1786) zágrábi püspök határozottan tiltakozott, ezzel is a horvátországi Marija Bistricai zarándokok jogait védve, mivel Bi- stricára nemcsak Horvátországból érkeznek zarándokok, hanem a szomszédos területekről is. Galjuf püspök követeli a processziók további fennmaradását, mivel a nép¬nek nagy hasznára van. A Horvát
királyi tanács Varazsdon, összeha-sonlítva Marija Bistricát az osztrák Maria Zellel, a bécsi cári udvarhoz 1775. május 6-i jelentésében aján¬lásként mellékeli a zágrábi püspök, Josip Galjuf tiltakozó levelét. Abban szerepel, hogy Marija Bi- stricára zarándokként a nem egyesült görögkeletiek is megjelennek, azaz a horvát pravoszlávok. Végül Mária Terézia cárnö és királynő válaszlevelében 1775. június 7-én engedélyezi a további precesszió¬kat a Marija Bistricán a Bistricai Szűzanya zarándokhelyén. Abban az időben, de a horvát Zagorjeban manapság is a precesszió (prosecija) a zarándoklás szinonimája.
Maksimilijan Vrhovac zágrábi püspök (1787-1827) Hager bécsicári és királyi rendőr miniszternek válaszolva 1810. július 21-én úgyszintén védelmezi a bistricai processziós jogokat, ezzel együtt a bistricai kegyhely fennmaradását. Bécsben féltek a bistricai zavargásoktól, mivel Marija Bistricára a zarándokok nem csak Horvátorsz-ágból, Szlavóniából, Stájerországból és Magyarországról érkeztek, hanem a török fennhatóság alatt lévő Boszniából, valamint hor- vátok és kranjiak (kranjci) a Száva folyótól délre fekvő Napóleoni Illíriából. Ebből az időből származik a hagyományos bistricai búcsúnapi beosztás/ rend a fehér vasárnap és hálaadó vasárnap között a Mindenszentek ünnepe előtt.

A mai templom, az új oltár, torony és árkádok
A Marija Bistricai templom mai formája a 19. század nyolcvanas éveiből származik. A zágrábi érsek Josip Mihalovic bíboros (1870- 1891), és Juraj Zerjavid (1874- 1910) plébános idejében, 1879 és 1882 között nagyméretű építkezések zajlottak le a régi bistricai szentélyen. Juraj Zerjavic plébános és Iso Krsnjavi miniszter 1875-ben megalapítják a Bistricai szentély felújításával megbízott bizottságot. A pályázatra jelentkeztek Benko Károly Budapestről (1875), Marija Antolec (1877) és Hermán Bollé (1879) Zágrábból. A zarándokhely felújítását 1879. május 10-én kezd¬ték el. Iso Krsnjavi kérése alapján a munkálatokat saját tervei alapján
Hermán Bollé vezette (1845- 1926). A régi templomot kibővítették és megmagasították, a harang- tornyot is, új árkádokat építettek, külön szobákkal a zarándok papoknak és bűnbánóknak, valamint a Szt. József és Szt.Katalin kápolnát, és mindezt német neoreneszánsz stílusban. Akkor lett a plébánia is megnagyobbítva és kibővítve a gazdasági épületek, a szentély hely¬ségei pedig igazi erődítmény alakot öltöttek, vagyis hegyi városképet.
Az építés ideje alatt, 1880. augusztus 14-én, Nagy Boldog Asszony ünnepének előestéjén tűz ütött ki és tönkretette a templom egész belsejét, kivéve a főoltárt a Bistricai Szűzanya csodatévő szob- rával. A szentély fejújításának ideje alatt, a tűzeset után, az irgalmas nővérek otthonukban őrizték a Bistricai Boldogasszony szobrát. Az új neoreneszánsz márvány oltárt, a Horvát Sabor ajándékát, 1883. június 3-án Josip Mihalovic érsek bíboros szentelte fel, Stjepan Mihinic Zlatar-i plébános mondott szentbeszédet. A szentély felújítása során Juraj Zerjavic plébános idejében a búcsúhelyről eltávolították az összes magyar és osztrák szent uralkodó szobrát.
A felújított bistricai kegyhelyet XIII. Leó pápa (1878-1903) jubileuma alkalmából aranyozott díszítéssel gazdagon ellátott alapzatot ajándékozott a csodatevő Bistricai Szűzanya szobrának.

A kegyhelyi templom 1923-ban bazilikává válik

Tekintettel arra, hogy a Bistricai Szűzanya szentélye Mária Bistricán a Mária tiszteletére létrehozott kegyhelyek között az első helyet foglalja el Horvátországban, Antun Bauer (1914-1937) zágrábi püspök kérésére, XI. Pius pápa (1922- 1939) 1923. december 4-én a kegyhelyi és plébániai templomnak Mária Bistricán kisebb bazilika címet és jogokat adományoz (bősü¬ket minor). Ezt a kisebb bazilika címet a római főpapok csak jelentő- seb katedrálisoknak adományoz¬zák, plébániai templomoknak és kegyhelyeknek.

A horvátok Királynéjának megkoronázása 1935-ben
A késői középkortól maradt fenn az a szokás, hogy Mária alakjait, az ikonokat, képeket és a szobrokat megszentelt koronával koronázzák meg.
A Kanonikus Kaptol engedélyével Szt. Péter római bazilikájában 1935. július 7-én, vasárnap koronázták meg Mária szobrát, a csodatevő szobor újabb megtalálásának 250-ik évfordulója alkalmából, Antun Bauer zágrábi püspök koronázta meg a csodatevő Bistricai Szűzanya szobrát két jubiláns arany koronával, a nagyobbat a legszentebb Szűz fejére a kisebbet pedig a gyermek Jézus fejére helyezte. A koronák a régi horvát királyi koronák mintájára lettek elkészítve, és a horvát nép ajándéka. Alkalmi szent beszédet és ajánlást a 30.000 zarándok előtt az akkori érsek- koadjutor a boldoggá avatott Alojzije Stepinac mondott. Akkor Zágráb
városa a bistricai szentélynek aján-dékozott egy arany kelyhet, a hor- vát Rózsafüzér Társulat pedig egy arany rózsafuzér olvasót. Ebből az alkalomból a zágrábi érsek Antun Bauer a legszentebb Isten Anyját - a Bistricai Szűzanyát a Horvátok Királynéjának kiáltotta ki:
“Mennyei Szűz, horvátok Királynéja, a mi Anyánk, a mi arany hajnalunk, hűséges szívünknek fogadd ajándékát, fogadd tiszta szeretetünk parazsát.”
Attól kezdve ez az ismert Mária ének ajánlás, amelyet Petar Perica
atya, D.I., vértanú költött, gyakor-latilag Mária horvát híveinek himnusza lett.
A bistricai Szűzanya szobra már a 17. században arany koronával lett megkoronázva, de nem ünnepélyes szertartás keretében az egyházi előírásoknak megfelelően. Ezekkel a régi koronákkal van rendszeresen a Szűzanya és a Kis Jézus feje feldíszítve a bistricai csodatévő szobron. Az új jubileumi arany koronákat a Madonna feke¬te szobrára csak a zágrábi zarán- doklás idején teszik fel, valamint az egyetemes jelentés ünnepén.

Kako do nas?